A héten már nem kellene játszanom.

Keddi kesgémen közel voltam ahhoz, hogy 20 ezer körül álljak fel kétezres beülővel, aztán persze a végén jótékonykodtam kicsit jobbra-balra, király magas egylapos flösnek a dáma magasommal például, és 15 lett a vége.  Boldogan fizettem ki sokak helyett is az asztalpénzt, mivel uraltam az asztalt az est nagy részében. Hozzáteszem 20/40 forintos vakokkal játszunk, de kábé minden pot 1000ről indul a flop előtt. Vagyis lazulás van, benézés 93-mal, és floppolt full az ász pár ellen.


Egyik kedves cimborám, aki sokat bújja a pókeros könyveket, és feltett szándéka, hogy megtanul jól pókerozni (egyelőre még egy kavics-szerű szikla:), játék közben felvetette, milyen rossz lap a KQ. Erre megkérdeztem tőle, hogy akkor vajon szerinte mi a jó lap. Na erre kaptam hideget-meleget, én meg eldöntöttem, bebizonyítom, hogy értékessé tehető ez a kombináció. Egyből kaptam egy AJ-t, amivel loptam egy kisebb potot, és aztán meg is jött a király dáma. Szép nagyot emeltem vele, és hárman jöttek. Flop K 10 3, és az első beszélő hiperlaza, néha cselezgetős fickó allint hívott. Ez elég sok volt, de középről valaki szintén megadta, és én gondoltam, itt az idő, hogy 10ezret nyerjek ezzel a méltatlanul megalázott lappal. K8 ellen mentem, a harmadik játékosra pedig riveren ráhívtam a maradék pénzem és azt is megadta. Egyébként ász és dáma jött le még, vagyis bubival sora lett volna bárkinek, és a szép a történetben, hogy ász-dámát dobattam is a flopon. 

    Diadalmasan mutattam a királyt meg a dámát, és besöpörtem az est addigi legnagyobb kasszáját.

    Nem sokkal később A10 jött, és most öten mentünk be a flopra valami 400as hívással. Lejött a király meg a dáma, valami semleges lappal. Mondom, olcsó turn és olcsó river, ha lehet. És elölről már érkezett is egy baráti 300as hívás, amit mindenki megadott. Turn bubi, nut sorom lett, semmi színveszély, főleg egy indifferens kettessel a riveren. Turnon csak megadtam, ekkorra hárman maradtunk. A river után viszont ezerhatszázas hívásra visszatoltam négyezerig. Szegény pára nem értette, mi van, hisz király dáma két pár volt nála és megadta, holott 800 maradt előtte összesen. Jó, hogy feldicsértem korábban a KQ-t, csak ezért bírt végig jönni a sorom ellen. Na itt álltam  20 ezernél, innen buktam vissza még egy ötöst. 

    Hogy nem többet, az egy nagyon szerencsés rivernek volt köszönhető. A végén öten maradtunk, én voltam az osztó, hatos párra néztem le, és egy nagyobb hívással egyre szűkítettem ellenfeleim számát. A flop első lapja hatos volt, és én már nagyon örültem, de aztán lejött egy 7 meg egy 8 és így már kevésbé. Hívtam egy egészségeset (600 talán), mentünk tovább. Némi vita után, volt-e égetés, vagy nem, lejött egy ötös. Azt hittem, felrobbanok a dühtől, és hívtam egy ezrest, mintha kész sorom lenne. Ellen megad, ő már kész soron ült. Felkészültem a dobásra riveren.

"PÁROSODJ, PÁROSODJ!" Könyörögtem magamban, és lejött a második ötös. Juhé!

Ellen nyitott ezerrel, már nem akarta lassan megjátszani a sorát, én meg hátradőltem, és allint jelentettem be. Azt hittem, megadja, és elbukom egy 5ös póker egy 7-es vagy 8as full ellen, de nem, eldobta és mérgelődött az elbukott soron. Mázli deluxe!

Gerjedtem erre a sikeres estére és másnap (tegnap) újra feltámadt bennem a versenyezhetnék. Előbb 17re akartam odaérni az Acapulcoba, de végül is a már korábban beajánlott Alfa Poker Club freerollra neveztem be. Pontosan érkeztem, mert előbb nem érdemes, de így is háromnegyedórás késéssel sorsoltunk osztót, ami dühítő némileg, bár a verseny elég baráti (800 a nevezés, kétezres rebuy és addon). 40en indultunk 5 asztalon, és ahogy az első két lap odacsusszant a zsetonjaim elé, "újra éreztem, hogy élek".

Az elején vittem három beszállással három potot, aztán lassan csúsztam vissza a kezdeti 10ezerre. 9-es párral allint toltam egy emelésre, és a két tizes elfogadta. Gyors visszaszállás után lementem 5 ezerre, és a jó öreg KQ kisegített 13ezerig egy király-ötös ellen. Majd jött az este kulcspartija számomra. Volt egy elég nagyképű, sokat emelgetős, okoskodós srác, aki, miután 6an limpeltünk ezerért, betolta 16 ezer zsetonját, hogy akkor ezt most mind elvigye. Persze mindenki dobott, én viszont nem éreztem olyan fenyegetőnek a helyzetet. Pár perc volt ugyanis a rebuy időszak lezárultáig, és én feleslegesen nem akartam venni add-ont. Szóval, ha itt most kiesek, nem éreztem volna túl rosszul magam. Másrészről a jó verseny taktika az, hogy nagyra törekszel, és ha nem jön be hazamész. Óvatoskodni nem érdemes. Szóval megadtam, és ezután még egy harmadik srác tépelődött hosszasan, hogy mi legyen a 8as párjával. Eldobta végül, kínkeservesen.

Mim volt? A7 káróból, és meglepetésemre egy AK ellen kellett volna bemákolni egy színt vagy egy 7est.

Flop 8as és két káró. A srác fortyogotta dühtől, hogy a setjét elengedte, a turn nem segített, a riverre lehajtottam a fejem és csak a hangokból akartam tájékozódni. Nagy rivalgás következett, és én boldogan pillantottam meg a káró 4est, megmentőmet.

Idézet AK-sráctól "Az ilyen arcokat ketté törném egy fahusánggal, és utána még jól kibelezném." Üzenem neki hogy a "letépném a bőrt a hátáról és beleszarnék a tüdejébe" sokkal viccesebb.

Szóval szép 50ezerrel csúsztam át a második részbe, ahol 20-an maradtunk. Nagyon nem akciózgattam, meg volt a feszes image, hozzá néhány furcsa terítés, inkább maradtam a kevés, de akkor határozott lépésnél. Két ászpáros kieső is volt, így hát örültem, hogy nem jönnek a nagy lapok. Még egy kilences párom elvérzett (akkor is volt lenn 10es pár, de figurás lapok, ászok is szép számmal), ezért mikor harmadszorra jött a két kilences, nem is haboztam: allin! Háromszor már csak nem, illetve három a magyar igazság - kettőből egy beigazolódik most biztosan. Hát, párként nem sokat ért a QJ ellen, viszont flössöm az lett vele. Hurrá.

A döntő asztal lett a mi asztalunk, ekkor már negyedik órája ültem ugyanazon a helyen, és nem nagyon volt senki az eredeti társaságból. Volt egy 400ezres chipleader, én elég nyuszi voltam a százezer körüli és vakok által tempósan fogyatkozó stackemmel.

A kedvenc leosztásom: nagyvak vagyok (14 ezer), nálam kb. 80, lapom 42o, első beszélő mellettem potyogtat, vagyis csepegtet, miszerint egyesével dobálja be a zsetonokat, ami hibás emelésnek és így csak megadásnak minősül. A tizes pár ezek után úgy dönt, nem emel, inkább olcsón flopot néz, és ezzel benne maradok a potban. Flop 4 4 6. Hát ezt el se hiszem, persze kötelező csekk, aztán az emelésre allin.

Ezzel kicsit feljöttem, de tartani nem tudtam magam lapok nélkül. Végül négyen maradtunk, amikorra végképp lefogytam, 20 ezres nagyvaknál 80 ezres allin KJ káróból. Négyes pár elfogad, viszlát. 13 ezer 5 ezerért, elfogadható csere.

Plusz 21, no tilt a héten, élő verseny tapasztalat, nem netes, ahol ezt a nyereményt egyből eljátszhatnám, és el is játszanám.
Megyek haza, kettő óra, süvít a derűs északi szél, melegítenek a csillagok, minden szép és reményteli.

Rettegve várom, hogy most mi következik